Magánszám
színes, szélesvásznú, szövegelős játszótér
Visit Show Website http://cippo.hu/Recently Aired
-
HD
Németh Kriszta A meglepetésrül
"Kisasszonyregény – ezt meg a csomagolásra mondta, a Románcnak arra ...
"Kisasszonyregény – ezt meg a csomagolásra mondta, a Románcnak arra a sápadt rózsaszínnel csíkozott bagóbarna, puha paklijára. A csomagolásra, amihez sose volt elég képességes. Mert nagyapám száraz volt, mint az alföldi szántók aszálykor, szikkasztotta az a sok tűz, a pálinka meg a cigaretta tüze, izgatta azt a forró szívét, hogy az a hév, mikor előkívánkozott volna valami kis érzelgés, könnyű szentimentalizmus, sistergős nagy indulatokat csinált."
-
HD
Németh Kriszta Az élesztőrül
"Kopottas, barna fadobozokban volt az a vegyes tárolva, pitlibe‘, mondták, ...
"Kopottas, barna fadobozokban volt az a vegyes tárolva, pitlibe‘, mondták, de különben fiók volt. Ahány a vegyes, annyi a fiók, kispitli-nagypitli, sorjáztak egymás fölött rendre. Abban egyeztek, hogy kopottasak mind. Meg hogy barnák. Vegyesboltbarnák – azóta se láttam sehol olyat, azt a keserű szociálbarnát."
-
HD
Németh Kriszta A pad
"Az egész Petőfi utca csupa pad volt, csupa öregasszony vasárnap ...
"Az egész Petőfi utca csupa pad volt, csupa öregasszony vasárnap délután, hogy mind meg kellett állni, s az egész Petőfi utca csupa megállás volt, csupa köszönés, meg hámészangyalom, mert, tudod, ilyen twitterük volt nekik, hogy így követtek minket, meg követtek másokat; aztán meg volt a megosztás, az meg a szomszéd Ilonkával volt, mikor a cefrének valót szedegették a kertben. A pad volt a twitterük nekik, úgy volt."
-
HD
Text Az esküvőn
"Három gyereke volt, és ott volt a felesége is, de ...
"Három gyereke volt, és ott volt a felesége is, de nem zavarta. Tánc közben úgy szorított, mint a kalodaabroncs, mondtam neki, hát csak nem menekülök el? De azért szorított, érezni akarta a mellemet."
-
HD
Libretto A májusról/A májusról mégegyszer
"Feküdtünk a fűben, hogy simogasson a május, ezt mondta apa ...
"Feküdtünk a fűben, hogy simogasson a május, ezt mondta apa megint a májusról. Ekkor már ivott egy kis bort, és azt én szeretem, mert ilyenkor olyanokat mond nekünk, amiket máskor nem. A fa tetején mutatott egy kis bogyót, hogy az ott az élet, és hogy semmi más nem számít. És hogy szeressük a természetet meg az embereket. És mondta, hogy egszer majd a fűben alszunk, jó? "
-
HD
Milne Koronázási óda
"Mert hajh! a lóra lőre lári fár- (ez a rész, ...
"Mert hajh! a lóra lőre lári fár- (ez a rész, úgy, ahogy van, még kissé nyers. Ha majd kidolgozom, ide körülbelül tizenkét sor jön. Azután villámgyorsan így fejeződik be:) Atyámfiai, egy van hátra még, mielőtt vár a szántóföld, s a rét – ily ünnep végén népünk mit kiált? hogy Isten óvja a Királynét – Királyt!"
-
HD
Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban II/IX.
"Élni azt jelenti, hogy túlélni. Csecsemő vagy, s már vén, ...
"Élni azt jelenti, hogy túlélni. Csecsemő vagy, s már vén, bölcs embereket élsz túl. Virágok jönnek, s túléled őket. Élsz, amikor már elillant a tavalyi hó. Házakat, utcákat látsz eltűnni, és élsz. Állatfajok tűnnek el életed folyamán, nyelvek mondják ki utolsó szavukat, S te élsz. Erdők lesznek füstté, te túléled őket. Mindig máshol kaszál a Halál. Azt hiszed, nem érhet hozzád. Vigyázz! Sokáig lehetsz kivétel, végül szabály leszel. Vannak, akik ravasznak vélik magukat: úgy irányítják tekintetüket, hogy átnéznek a csontváz csontjai közt. Megesküdnének, hogy bezárult a nyílás, nem folyik többé homok a homokórában. Azt hiszik, nincs kasza, mert nem hisznek benne! Töltsd napjaidat jobban! Számold a szaladó homokszemeket! Nézd a két kezet, amely szitálja őket! A Szükségszerűség ujja mutatja irányukat, a Véletlen keze válogatja az egyformák közt a soronlevőt. Ananké és Tykhé csak egyben egyeznek meg: az egyik az utolsó lesz! Una ex illis ultima! "
-
HD
Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban II/VIII.
"Két hétre rá kaptak egy levelet: “Drága rokonok! Rossz hírt ...
"Két hétre rá kaptak egy levelet: “Drága rokonok! Rossz hírt küldünk. Szeretett nagyapátok elköltözött a csúcsos fák alá. Az ő ideje is eljött, hiszen a nyolcvan felé járt. Nem fájt semmije, csak aludt naphosszat. Végül azt mondta, hamvasszák el, temessék el hamvai felét itt a családi kriptában, s küldjük el a másik felét nektek, hadd nyugodjon majd a távoli unokák oldalán egy kis márványkoporsóban. Kértünk a hatóságoktól kiviteli engedélyt, behozatali engedélyt, de a hamvak szállítása rengeteg nehézséggel jár. De Peppino azt mondta, nem baj. Küldjünk egy pizzacsomagot, rakjuk bele ezt a maroknyi hamut a fűszercsomagok közé! Így nemsokára kézhez kapjátok jó nagyapátok földi maradványait. Helyezzétek méltó helyre! Mondassatok három misét lelki üdvéért, bár semmi kétség, hogy e percben már a mennyországban van."
-
HD
Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban II/VII.
"Az emberi viszonylatokban minden az adagolás kérdése. Kevés szó ébreszt ...
"Az emberi viszonylatokban minden az adagolás kérdése. Kevés szó ébreszt és izgat. A sok bénít és altat. A szótlanság ritka betegség, a bőbeszédűség járványszerűen terjedő, mindennapi kór. Az emberiség az utolsó emberöltő folyamán többet szaporodott, mint a jégkorszak óta… és mindenkinek van szava. A kormányok, ha mással nem, de szavakkal bőségesen ellátják polgáraikat. A kis nyelvek eltűnnek, de a nagyok nőnek, szavaik szétvetik dagadó szótáraikat. A szavak tömegében a gondolat nem jut szóhoz."
-
HD
Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban II/VI.
"Azt olvastam egyszer, hogy az éjszaka függöny, azért engedi le ...
"Azt olvastam egyszer, hogy az éjszaka függöny, azért engedi le a Dolgok Rendezője, hogy átváltozzék mögötte a történések színpada. Az elalvás percében szinte látom legördülni a fekete bársonyt és könnyen lemondok arról, hogy megkérdezzem: lesz-e még egy felvonás. Valami történik a függöny mögött. Ha a titokzatos kellékes nem is tologatja a díszleteket – a fák mind a helyükön maradnak -, de minden átszíneződött. Több az arany, kevesebb az ezüst, melegebbek a vörösök, fáradtabbak a sárgák. A meredek hegyoldalak színt cserélnek: a délelőtt világoszöldek a függöny alatt elkomorulnak."
